Faház bujkál patak parton,
pókháló az ablakon,
eresz alatt öreg padon,
madárfüttyöt hallgatom.
 
Fák között a szél mesélget,
réges régi meséket,
azokról, kik köztük éltek,
vagy csak ide betértek.
 
Sokan jöttek megpihenni,
gondjaikat letenni,
itt jártak tán felejteni,
vagy titokban szeretni.
 
Télen meleg kályha mellől,
néztek madáretetőt,
hallgatták a nyári esőt,
a kopogó fatetőt.
 
Jó itt ülni a kispadon,
szél simít a vállamon,
azt suttogom míg átkarol,
itt hagyom a bánatom.