Amikor összeteszed a két kezed
Halkan imádkozol
Hallgasson meg Istened
Hozzá fohászkodol

Remény és szeretet
Töltse el szívedet
Istent hívod
Segítsen tégedet

Amikor összekulcsolod két kezed
Reménykedve imádkozol
Édes Isten segítsen neked
Vele könnyebb az életed

Vasárnap volt dél, asztal megterítve,
bennem izgalom, egész testem megfeszítve,
míves szép tálban, gőzölgő húsleves,
külön tálon, főt hús velős csont, zöldséges.

Ez volt szokásba, ahova meghívtak,
míg kint, az eső csapjai megnyíltak,
itt bent kellemes meleg, asztalhoz ültünk, 
a feltálalt ételt, imával köszöntük.

asszonynak lenni nehéz volt hajdanán
párt magadnak akkor nem választhattál
apád döntött, mondta, majd ő megszabja
ki lesz a férjed és gyermeked apja

lehet, mást szerettél és másra vágytál
és a férjed talán jobb lett a vártnál
de szerelem nélkül nem volt boldogság
ellent mondani? nem! kész öngyilkosság

Kicsi göndörhajú tündér voltál,
ha csak rád néztem, már mosolyogtál.
Szemedben csillogott a boldogság,
bánatomra te voltál orvosság.

Két apró kezed, hogyha átkarolt,
nyakam köré fonta a tegnapot.
Benned magam láttam, te voltál én,
bárcsak mindezt még újraélhetném.

Történt nem is olyan régen,
sűrű erdő rejtekében,
éldegéltek az állatok,
ki a földön, ki fán lakott.

Különféle népes csapat,
élén bátor vezéralak,
az erdei nagy tanácsba
delegálta őt sok társa.

Egyszer aztán úgy alakult
- hiába volt oly agyafúrt -,
róka sorsa balul ütött,
vadásztól lett gutaütött.

Mókás kicsi állat vagyok,
mondják rólam, nézd, hogy makog!
Téli álmot sosem alszom,
csak pihenek, ezt bevallom.

Fürge lábam, bojtos farkam
nagyon hasznos fákon, parkban.
Makkot, gombát gyűjtögetek ,
s közben éberen figyelek.

Mosolyog rád a reggel,
tavaszi fák sok rüggyel,
barka pamacsa nevet,
hallgasd szívverésemet.

Ahogy adom a csokrot,
egy színes virágbokrot,
köszöntésem nőnapra,
amit írok papírra.

Lányok, anyák, ti kedvesek,
cudar az élet nélkületek,
sosem létezhet, csak veletek,
mindig boldogok legyetek.

Úttalan utakon, mindenhol zárt kapuk,
vajon mögöttük milyen az udvaruk,
csak egy helyre most kíváncsi lennék,
ahova én mindig visszamehetnék.

Ahogy most látna engem a jó Anyám,
de sajnos, ott van az élet túloldalán,
versem tán kulcsa lesz időkapunak,
evvel üzenek apunak, anyunak.

             8. ének

Színesebb lett menynek, láthatatlan országa,
nem érvényesül itt ördögnek gonoszsága,
képzelet kevés, tudat véges, odáig nem ér,
hogy milyen lehet, csodás mennyei játszótér.

A sziklás hegysor csodás látvány,
Mintha mesék országát látnám.
Csúcsokról leszáll a sok felhő,
Völgyben fátylat sző erdőn, mezőn.
 
Napfénye csillog a hegytetőn,
Magányos fa áll ott merengőn.
Magasban nincs aki megvédje,
Hiányzik több ág vihar tépte.
 
Tovább már nem nőttek felfelé,
Sűrű lombkorona ölelé.

              7. ének

Május most is, a szerelem hónapja,
meleg a virsli, hideg a sörhabja,
simogató szellő, finom női kezek,
szirupos szavaktól őrizkedjetek.

Majálisra csábítanak zöldellő rétek,
kivillannak formás kis női térdek,
huncuttól mosolyogsz, leterített pléden,
körbenézel itt, olyan mint az éden.

Réten a sok virág,
bűvös napsugárban,
nyitotta a szirmát,
csábos illatárban.
 
Jönnek a bogarak,
futnak fel a száron,
méhek is itt vannak,
zümmögésük álom.
 
A lepkék táncához,
bódító muzsika,
lepkecsapat szálldos,
érkezik Zsuzsika.
 
Örömmel sikongva,
kezeit kitárva,
lábait kapkodva,

Röpködő madarat keresd fenn a légben,
hozzád térek drágám egy holdfényes éjben,
fentről rád látok, majd keresem kis házad,
mágnesként vonz hozzád lángoló imádat.

Ott Kis-Duna mellett, ősi-folyó ágai ölelnek,
szerelmem várj rám, amit "Öreg-Halásznak"neveznek,
nádfedeles csárdájában, mesélsz csodákat,
majd utána kézen fogva járjuk az utcákat.

A bánat könnyel küszködik,
míg a szépség büszkélkedik,
de csak addig sikerülhet,
amíg a szépség épp lehet.

Ha ránccal szabdalt összetört,
vagy bánattól mindig gyötört,
hol van már bájos szép arca,
egyre sűrűbb a kudarca.

Barázdát szánt idő kerék,
a korra nincsen menedék,
tó iszapba ágyazódik,
vagy a napon aszalódik.