sze 04/07/21
somogybarcsirimek-.
Elfogytak az órák,
elfogytak a napok,
hideg fénnyel mesélnek
a kacsingató csillagok.
Volt valahol távol
egy élet - egy világ,
közelében galaktikák,
és egy darabokra esett valóság.
|
sze 04/07/21
somogybarcsirimek-.
Esernyődnek kupolája
fedi el az arcodat,
körötted az eső cseppek
egyre vadabbul kopognak.
Közben egy dalt dudorászol
csendben halkan magadnak,
talán kedves el sem hiszed
hogy hallom én is hangodat.
Gondolataid messze szálltak
|
k 04/06/21
Dáma Lovag Erdő...
Mikor az almafa virágzik
Édesapám te jutsz eszembe
Alma ágat oltottál Jó legyen termése
Négy ágának, négy termése
Négy virágnak más a színe
Tavasz hozta, nyár érlelte
Zümmögött a sok méhecske
|
k 04/06/21
Bíróné Marton V...
Azt mondja a néphagyomány,
Kútról való locsolkodás,
Régi magyar népi szokás,
Lányt védi, ne érje rontás.
Varázsol termékenységet.
Ha feltűnnek a legények,
Lány a házukból kiléphet,
Vödörrel öntik keblére.
Egyik-másik makacskodik,
Kettőnek kell odahozni.
Nem ússza meg, sikoltozik,
Mikor vízzel nyakon öntik.
|
k 04/06/21
Dáma Lovag Erdő...
Itt a tavasz, kék az ég
Kikeltek a kis csibék
Esik az eső, fú a szél
Vándor gólya hazatért
Kell az eső a szomjas földnek
De nem a madár fészkeknek
Nyugati szél tépázza a fákat
Mint egy vad csikó vágtat
Napsütésre, melegre vágyunk
|
h 04/05/21
Dáma Lovag Erdő...
Kering a Földünk a világ tengerében
Hold-Föld, Nap körül csillagok özönében
Egymásra hatnak, vigyáznak
Isten teremtette egyensúlyban vannak
S jön a Húsvét ó Istenem!
Mily napfogyatkozás van az emberen
Elfogyott a szeretet, nő a gyötrelem
|
h 04/05/21
Bíróné Marton V...
Jézus vette Szentatya üzenetét,
Halála vlágmegváltó küldetés.
Feláldozza magát az emberekért,
Golgotára viszi fel a keresztjét.
Elesik, feláll viszi botladozva,
Töviskoronától vérzik homloka.
Szűzanya kendővel törli és sóhajt,
|
v 04/04/21
Juhászné Bérces...
Szikrázó nap szórja sugarát szerteszét,
kék madár büszkén száll az égbolt tengerén.
Szerelem-illatot szitálgat lágy szellő,
Hatása varázslat, a szívből eredő.
Színpompás szirmot bont az élet virága,
kelyhét méz-nektárral csábítón kitárva,
mámoros ajakkal önfeledt kiáltja:
|
Vasárnap van. Áldott ez a csend.
A mai nap kezdet, valami újat teremt.
A sötétnek vége, a kereszt ledőlt,
s friss szellő érkezett a holnap felől.
A Fény, ami éltet, ma visszatért,
nem ölhetik meg, mi örökké él.
Istentől távol a lelked megfagyott,
de ennek most vége, ha úgy akarod.
|
v 04/04/21
Dáma Lovag Erdő...
Jézus feltámadt
Tojásból élet fakadt
Ragyog,sugárzik a fény
Húsvétnak ünnepén
Élet ujjul, eljött a kikelet
Örvendjetek emberek
Barka pattan,lombját nyitja
Megújul az élet, fű, fa
Ragyog a nap hírül adja
Minden tavasz szívünk boldogsága
Zöldell a fű, ébredjetek
A feltámadás a reményt hozza nektek
|
v 04/04/21
Dáma Lovag Erdő...
Köszöntelek Április
Tavasz szép leánya
Virágba öltöztél
Menyasszonyi ruhába
Madár kórus zengi
Élet virulását,
Április hó ragyogását
Virág özön nyitását
Köszöntelek Április
Szeszélyek képmása
Tiszta égbolt
|
szo 04/03/21
Dáma Lovag Erdő...
Ha szeretet, s hit van szívedben
Nem veheti azt el senki sem
Hiszel Istenben, s önmagadban
Hiszel az emberben, a rendben
A tél után a tavasz eljövetelében
Tudod, hogy a természet pihen
A hó elolvad, a rét zöldell
Rügy pattan, levél újra kihajt
|
Ó, mily nagy örömre ébredt ma a világ!
Ki harmadnapja halott,
Kit már elsirattatok,
Feltámadott és a sziklasírból kiszállt!
Ő, ki tegnap még volt halottja embernek,
És siratta, ki élő,
Ki bűnös és reménylő:
Feltámadott az, mert sírjában nem fekhet.
|
szo 04/03/21
somogybarcsirimek-.
Még mindig szeretem a mesét,
csak nézem csodálom a szemét,
vonzó és csodás vagy, meseszép,
rólad dalol madár, csiripel veréb.
Még mindig szeretem a mesét,
hangodat úgy hallom mint a zenét,
hallgatom, s nézem magas ívelt szemöldököd,
ahányszor nézlek, kihozod belőlem a kisördögöt.
|
Azon és ezen a délután
Mezei István
|
Állok a porban, ember arcomban
sok ezer ember szeme-fénye ég.
Egymást tipró tömegsorsban
közöny hull ránk, ma is ítélhető kép.
Az oly sokszor indult súllyal
viszem népem kínos életét,
viaskodom köpködőkkel, buckás úttal
|
p 04/02/21
somogybarcsirimek-.
Emlékeznék most egy régi fiúarcra,
kinek élete ítéltetett kudarcra,
kézen járva kiló métereket megtett,
mosogatórongyról írt és szavalt verset.
Az ismerősök úgy hívták, hogy a Jógi,
háta mögött akkor mindenki röhögi,
nem volt ő rosszindulatú, sem hepciás,
páran szerették, mert volt ő egy nagy dumás.
|
p 04/02/21
Dáma Lovag Erdő...
Ó Jézus,Te áldozati bárány
Értünk szenvedtél a hit kínpadján
Értünk áldoztad drága életedet
Megváltsd a gonosztól az emberiséget
Nagypéntek van,
Szenvedésedre gondolok
Életed adtad értünk
A legnagyobb áldozatot
Azóta is Te vagy a hitünk
Benned bízunk, remélünk
Te vagy a szeretet
Te vagy a béke!
|
p 04/02/21
Dáma Lovag Erdő...
Kering a Földünk a világ tengerében
Hold-Föld, Nap körül csillagok özönében
Egymásra hatnak, vigyáznak
Isten teremtette egyensúlyban vannak
S jön a Húsvét ó Istenem!
Mily napfogyatkozás van az emberen
Elfogyott a szeretet, nő a gyötrelem
|
Megfeszíttetett hát, ki szeretni akart.
Bűntelen testébe acélszög veretett.
Bűne tán annyi volt, hogy Isten lehetett,
Akin szerénységet a jóság eltakart.
Bocsánatért esdve (kik őt megfeszítik)
Szólt kérlelő hangon Mennybéli Urához
(A halált nem félve hasonlón gyávákhoz):
„Nem tudják mit tesznek! Jaj, bocsásd meg nekik!”
|