Vasárnap van. Áldott ez a csend.
A mai nap kezdet, valami újat teremt.
A sötétnek vége, a kereszt ledőlt,
s friss szellő érkezett a holnap felől.

A Fény, ami éltet, ma visszatért,
nem ölhetik meg, mi örökké él.
Istentől távol a lelked megfagyott,
de ennek most vége, ha úgy akarod.

Jézus feltámadt
Tojásból élet fakadt
Ragyog,sugárzik a fény
Húsvétnak ünnepén
Élet ujjul, eljött a kikelet
Örvendjetek emberek

Barka pattan,lombját nyitja
Megújul az élet, fű, fa
Ragyog a nap hírül adja
Minden tavasz szívünk boldogsága
Zöldell a fű, ébredjetek
A feltámadás a reményt hozza nektek

Ó, mily nagy örömre ébredt ma a világ!
Ki harmadnapja halott,
Kit már elsirattatok,
Feltámadott és a sziklasírból kiszállt!

Ő, ki tegnap még volt halottja embernek,
És siratta, ki élő,
Ki bűnös és reménylő:
Feltámadott az, mert sírjában nem fekhet.

Még mindig szeretem a mesét,
csak nézem csodálom a szemét,
vonzó és csodás vagy, meseszép,
rólad dalol madár, csiripel veréb.

Még mindig szeretem a mesét,
hangodat úgy hallom mint a zenét,
hallgatom, s nézem magas ívelt szemöldököd,
ahányszor nézlek, kihozod belőlem a kisördögöt.

Azon és ezen a délután
Mezei István

Emlékeznék most egy régi fiúarcra,
kinek élete ítéltetett kudarcra,
kézen járva kiló métereket megtett,
mosogatórongyról írt és szavalt verset.

Az ismerősök úgy hívták, hogy a Jógi,
háta mögött akkor mindenki röhögi,
nem volt ő rosszindulatú, sem hepciás,
páran szerették, mert volt ő egy nagy dumás.

Ó Jézus,Te áldozati bárány
Értünk szenvedtél a hit kínpadján
Értünk áldoztad drága életedet
Megváltsd a gonosztól az emberiséget

Nagypéntek van,
Szenvedésedre gondolok
Életed adtad értünk
A legnagyobb áldozatot

Azóta is Te vagy a hitünk
Benned bízunk, remélünk
Te vagy a szeretet
Te vagy a béke!

Megfeszíttetett hát, ki szeretni akart.
Bűntelen testébe acélszög veretett.
Bűne tán annyi volt, hogy Isten lehetett,
Akin szerénységet a jóság eltakart.

Bocsánatért esdve (kik őt megfeszítik)
Szólt kérlelő hangon Mennybéli Urához
(A halált nem félve hasonlón gyávákhoz):
„Nem tudják mit tesznek! Jaj, bocsásd meg nekik!”

Áldott Húsvét minden tavasz,
sonka, bárány, tojáson fényes viasz,
zöld a fészek, sok finomság,
ajándék, szeretet, boldogság.

Sötétséget oldja a fény,
több ezer éve ez a remény,
keresztfára volt szegelve teste,
majd rengett a Föld, jött az este.

Neked szedtem
Csokorba ibolyát
Fehéret és lilát
Ott remeg a szívem benne
Ibolya kis közepébe
Terítve volt a fák alja
Ember szívet csalogatta
Gondoltam te is megörülsz tőle
Ha illatozik majd kezedbe