Riport.
Védve mindened, csak a menekülés lenne,
de, Európa útján már nincs út, hová, merre,
nincs semmid, csak a menthető puszta életed--
mára a létbe-keserített fájdalom jutott neked.
|
A pávák tolláról, a faluk, és a városok zsugorodó
életéről mesélj egy képpel, mert szellemileg is szegényedünk
--világviszonylatban, észrevehetően, beteg testű,
sértett ég alatt, fogyunk, és kapkodunk. Lányaink
|
..hallod az óra mily halkan ketyeg?
Szinte némán méri az időt,
kint roppan a hó, léptek zenéje
kíséri a messzire menőt.
|
Irgalmatlan jelent őriz a zaj,
az utcai élet árulja bűnös titkait.
Vértől zavaros térben futó élők
élik a nékik jutott sorsuk kínjait.
|
Deresen dereng a berek a sziklák felett,
érik, kékül a kökény.
Emberek és százados fák várják a telet,
fagyasztó tél küszöbén.
|
Ildikónak
A mindent nyújtó nappalok, éjeken át
legszebb érzéseinket adjuk boldogan,
osztjuk, szórjuk édes életünk aranyát,
tudjuk, szeretésünknek kölcsönös ára van.
|
Ildikónak
|
-- Egy plágiumozó margójára!
Gondolatokat lopsz mástól, érzéseket,
de a kérdésekre benned nincsen felelet.
Kevertél irodalmat, és adtál szemetet,
de ezt a bűnt te minek nevezed?
|
Hogy robbannak szét a percek.
Szilánkokká törve jajdulok belé,
s hogy jajgat bennem a gyermek,
azért, nehogy rádöbbenjek--
nincs út visszafelé!
|
Most, itt áztatod a dombok közé hozott arcod,
s a honvágyat belőled, most mossa ki a szél.
Tegnap, mikor felléptél az ismerős út hátára,
könnyezve kinyúltál az itt hagyott palócokért.
|
Amikor az ember megérzi, és tudja, hogy az élet által közvetített, irányított úton a megismert, s a lassan már hozzátartozó másik ember jelenti az énje teremtett, vagy szakított mását, akkor tudja, érzi, jó út
|
Jönnek, egyre jönnek,
nyelvemen becézem őket.
Olyan jó, nyugtató,
de szívet, szellemet izgató
|
A tél-nyúzott csendben,
erdő fája reccsen
--ijesztő ostor csattanás!
|
Rád-szabott szeretésemben
követ ötven év tüze, varázsa.
Ráncok takarják már arcomon
az éveket, szívem lakatja alatt
|
Végre a hét emeletes, Queen Eleni luxushajó kifutott a ciprusi kikötőből.
Irány, Egyiptom, Kairó, s a csodás, még mindég titkokat rejtő, egyeseknek vágyálmokat valóra váltó piramisok…
|
Élnek bennük az izzó nappalok.
Forrón bújsz ölembe, nyakamba
kapaszkodsz, és dalol bennem a hangod.
|
-Kisfiam, sütnék én kalácsot is nektek, úgy mint régen, holnap itt lesz a kis Jézuska ünnepe is, szeretetünkben itt lesz velünk az biztos, mert a szeretethez nem kell más ajándék, de eg
|
Szemünk előtt,
festi maradandónak
életét az ősz.
Tegnap jött,
|
Már, csak elvétve hallom
a készülő madarak énekét,
hűvösödik, s a léthez
igazítja minden az életét.
|
Ildikónak
|