Jönnek, egyre jönnek,
nyelvemen becézem őket.
Olyan jó, nyugtató,
de szívet, szellemet izgató
a gondolataim közt
a vágtázó szó.
Az írások, világot nyitó
ajtók, ablakok,
egy gondolat ezer szála
szerteágazó
útja mező, mezőn nyíló
virágszavak kincse,
lélektükörbe hívó,
hívható kincsem,
és osztozom
ezen a kincsen...
Képekben él,
táplálkozik, ad, és kér,
és tagad, és kivet
minden szemetet.
Merítkezik, fürdik,
magasban tollászkodik
az ízes szavak madara--
ezüst tóból, arany tóba
száll üteme, éneke.
Nem kérdi szeretnek-e,
de élnek, éltetnek,
részei az életemnek,
hordoztam, vittem,
hiszem, ez az ősi kincsem--
a gondolat, s a szó érdeme:
a világot nyitom meg vele.
