Szemünk előtt,
festi maradandónak
életét az ősz.
Tegnap jött,
s ma már
kőrisfa levelek
sárga sátrával takar,
zöld füvet, piruló bokrot.
Ma itt van még,
picikét időz,
megáll a Tarna patak fölött -
serény levélhajók hadát nézi
a patak tükrében.
Szélszárnyán átoson
a Darnó hegye mögé,
majd, megáll, figyel, érzi,
a falu felől érkező
kémények füstjét.
Föltekint még a várra,
aztán csendesen, mint az árva
- fejet hajtva - éjszakára
megpihen a Siroki réten.