-- Egy plágiumozó margójára!

Gondolatokat lopsz mástól, érzéseket,
de a kérdésekre benned nincsen felelet.
Kevertél irodalmat, és adtál szemetet, 
de ezt a bűnt te minek nevezed?

Disszonáns lárma, amit csinálsz,
pofátlanságoddal elébünk mégis kiállsz?
Egy írónemzedék megélt, megvallott hitét,
hogyan mered űrbe írt dicséretekért

ellopni mástól, így árulod a magad igazát?
Ezért az élet plágiumot, bűnt kiált reád!
Nyelvek hegyén a ki nem mondott átok
így rögzít időbe kövült valóságot…

Nem a te csillogásod tör az égre,
amikor mást illet a gyémánt örök fénye.
Álarcod van csak, s e pofaálarc megett,
nem ismerheted az igaz szerelmeket,

mert nemcsak az embert vezetted félre,
magadat is -- üres benned a szerelem fészke.