Napjaink zsörtölődései, ma szinte végtelen.
Idegen méreg szitál az ólomszürke égből,
a métely kényszere érezhető a rendben ,
és mesélek néked a féltő magyar szívről.

 Kísérő titkainkat, mi ismerjük igazán.
A nóta szívünkben is ívelő dallamán,
mában zeng a jövőt ígérő földi csoda,
a mi márciusunk -- szerelmünk márciusa.

Sose késő fölfedezni
a felhők mögötti 
napot,

Életet hordozó csillagok az utcán,
csípők, formás lábak szent hitű lányai,
élet-adó ajándékot, kacajuk szirmát
osztják, és csókokkal hívnak játszani.

Egy pillanat, benne festett álom.
Naplementés színek alatt látom,
sásbuga ring a vízen, mint kis hajó.
Lentről visszhangot hoz a
szél - értelmét oldozza
a szájról röppentet szó.

Mesél a tenger, 
hűs vize hulláma,
benne susog 
szerelemesek

Idővel sem törődve itt
vagyok kettesben veled,
szótlanul követem a szemed,
szád hús-piros ívét 
keresi a szám--
kezem minden rejteked.

Bordás barázdák között,
puha lábú szellő poroszkál.
Szőlő munkások rög-barna
kezén—kapás vállakon
bandukol velük haza a
csillagösvényt követő nyár.

Ildikónak

Mint a nap, aranylón a kékben,
úgy ragyog kedvesem szemében
az élet ajándéka--ifjúsága,

Hamuszínű alkony húz,
korán botlik a nap az égen,
újra közelnek látszik 
az est a messzeségen.

Véráztatta földön, halottak 
tetején lépkedünk, vészes jelek
közlik a hírt-- törlik a múltat,
bukik a jelen, és a sírok dombjain
nem gyógyít az idő.
--Peng a kés életünk ideg húrjain.

Tékozlók, és szentek mennek el melletted,
földi életet visznek, vergődő utazók hitével
járnak. Létroppantó évekkel, ráncot, sűrítő időben
kakaskodó világ ficánkol életed körül. Átnézel

Bilincset verhetsz kézre, lábra,
gerincet, és koponyát törhetsz,
és nyomorékká verheted a testet, 
de mindörökre tehetetlen vagy!
A szabad szellem bölcsőjében 
él az ősi, szabad ellenálló gondolat.

Tavasz érlelt eperízű vágyak
kapcsolnak a fogható jelenbe.
Íves, combod leomló oszlopán
őrködik szemem - csodát figyelve

Orgonavirágos tavasz illatánál
szerelmed vágyába zártál,
életed termő talajába zártan
ringatsz, ki nem mondható lágyan.

Igaz történet, körítéssel.

Széttépte a hajnal függönyét a reggel. Megcsodálom,
amint melletted állok, alszol még, és várom,
hogy rám nyisd két szemed fénylő sugarát.
Már simogatnám csókkal a szemed, a szád,