Idővel sem törődve itt
vagyok kettesben veled,
szótlanul követem a szemed,
szád hús-piros ívét 
keresi a szám--
kezem minden rejteked.
Talán pirulva, mint kamasz, 
lerészegedem 
mámorod üde-jó borától.

Hagyom, mézelő méhecskeként, 
hogy ízesítő
öled forró kaptárába
zárj, ahol telítem 
veled magamat,
amikor te is
örömömmel járod a 
magasságokat!

--Hidd el, e lángolásban
mindennap csonkig égek,
de mint a Főnix, újra éledek
tudva azt, hogy a valóságban
szívedben vetsz ágyat
az ismétlődő boldogságnak.

Salgótarján, 2016. február 28.