Zenésített vers

Olyan távol vagy, olyan végtelen messze tőlem.
Indulnék már feléd, próbákat győzhetően,
de csak kitárom karom a feléd szálló szélben,
vigyék hozzád ma is, érted vágyó ölelésem.

Zenésített vers

Egy napon majd el kell fogadnom, hogy
egymáshoz tartozva véget ért egy álom.
Nem fogjuk majd soha egymás kezét
a reggeli, vagy a kora-esti sétáláson.

Életed már követhető az 
életemben,
amelyben küldetés lettél,
akinek, időn, és távolságon át
nem tudnám elmondani szebben:
jöttem, jöttél köszöntöttél.

Végleg ellobban ez a nyár.
A távolban tollászkodva vár
az ősz a hegyeken túl.

Ildikónak

Talán ígértél valamit a sorsnak?
Egyik kezével szíven üt,
másikkal gyógyítja a múltat.
Képeidről vetítődnek az érzések
utolértek az elmaradt képek, 
azokon -- ott jelenik meg az élet!

Mág Tamás festőművésznek

Minden indulással múltat
cipelsz magaddal, de
a jelenben nehéz vinni
a nem hitt mesét.
Minden kísér, és kiabál feléd.
Menekülésed is kísér--
kísérnek a hová, 
s a merre lidércei.

HÁTUNK MÖGÖTT A FAL

Pályázatra

Hazámat ringató drága 
magyar föld, Anyám!
Gyermeked lettem, 
lelkembe, rejtettem
mindent, ami te vagy,
a kincset érő szavakat--
ma még kiejthetem neved, Hazám!

Mert szereted a szépet,
hát elküldöm néked 
ezt a virágos, zenés képet.
Fák virága, vagy virágos fák? 
Babonázva nézed 
a színskálás rétet--
az idő pillanata fogta
egyszeri csodát.

Óriás fa árnyékában baltás
székely viaskodik--alatta áll.

A király, jaj a király,
a vár ura, a király 
minden tette fáj.

Állok a porban, ember arcomban
sok ember szeme-fénye ég.
Egymást tipró tömegsorsban
közöny hull ránk--ítélhető kép.

Nincs bűn a
szerelemben.
Életünk az ajándék,