A király, jaj a király,
a vár ura, a király 
minden tette fáj.
Elmondhatom-
téptem hámot, lőcs
törvénye döngött
oldalamon, 
és a király komolykodik.
 
Mint sok más gebedt ló 
a piacon, 
mielőtt utoljára  
hámfára szarik, 
homályosan, félve 
nézünk a gyeplőt, ostort 
tartó "király udvarára" 
--mindenki a maga 
sorsában látja  
a többi ló sorsát!

Hiába, ez a 
parancs ára: 
a lónak cipelnie kell
a hazányi kocsi-teher,
istráng súlyát.
Ló-országban is,
a királynál is
nyomatják az egyhangú nótát,
viszont ahol nem ismerik a 
jó ízű szénát,
megnézheted,
ha mered
a király országbeliek
behorpadt véknyát.