Arcod selymén, bőröd bársonyán pihen szemem,
gyöngéden, mint a napsugár, megérint a kezem,
ébresztelek, virágos új nap szerelmes ünnepére,
álmok világából szerelmes élet szerelmére,
ha ébredsz, el nem engedő öleléssel adom át
megújuló vágyam, életünket szépítő mámorát.
Ágyunk körül táncol, tested öleli a besütő nap,
számon szemed színes tükrét dicsérik a szavak...
Te, idegenbe tévedt virágok virága, nézz szét:
Fényragyogásban életünk a legnagyobb érték,
az, aki most te vagy, aki veled most én vagyok,
az, amit a nyárban az élet kettőnknek megadott.