Tavasz érlelt eperízű vágyak
kapcsolnak a fogható jelenbe.
Íves, combod leomló oszlopán
őrködik szemem - csodát figyelve

őrzöm mozdulatod. Vágy teli tested,
szorítom ölem kapcsába,
vinnyogó rőzsék lángjánál érzem,
bimbód csúcsán átüt szíved dobbanása.

Bíborban köszönt a dombra-lépő hajnal.
Nap festette bőrödön siklik gyenge fénye,
ujjunk hegyén a percek vad száguldása
készít jelt a legszebb érintésre.

Pillanatok töredékében az idő szekerén
érzések küldik, a kapott ajándékok sokát.
Csendet nem zavaró csókkal köszönve 
osztom veled életünk legszebb zálogát.