...hitegettek, reménykedtem.
Akarva, akaratlan
minden szóra felszisszentem,
zokogtam, és nevettem.
Ég-felé törtem tettekben, szavakban
hányszor megköveztem
ezer sebből vérző életét a mának.
Nyelvek piszkavasának
hegyes tőre lettem-
tanítottam, és neveltem,
a szépet kerestem,
emberek között az emberekben,
mindég a jelenben a mában,
sohasem az elmúlásban.
Együtt rohantam, együtt 
éltem a tájjal,
népemmel, hiszen belőle szakadtam,
üldözöttet kergető rohamban
betűbe vésve mentettem át,
minden fontosabb gondolatát.
Amit leltem, amit adtam - szívemet,
azóta cipelem, embertelenség közé
szorult, lázadó életemet.