1956

Rengett a föld talpuk alatt,
mikor e nap hajnal hasadt.
Együtt léptek, kéz a kézben,
bizakodva, szép reménnyel,

Sírok között, hantok fölött
könyörgök,
óh, Uram!
Bocsánatért, bűneiért
a holtnak,
- ha voltak.

Jelen tiszteleg a múltnak
könnyek között e napon,
emlékképekből fon füzért
lassan nyugvó fájdalom.

Virulj, virulj ki virágom, 
színed, pompád megcsodálom, 
áhítattal, rajongással, 
megsimítlak szemsugárral. 

Egy gazdátlan, bizonytalan sorsú kutyus KÖNYÖRGÉSE

Sok-sok társam nevében
szólok most Hozzátok,
segítsetek mirajtunk,
kiutat nem látok!
 

Örömódát zeng a harang,
Gyertek hívek, giling-galang,
Isten háza várva vár ma,
Ünneplésre, szent áldásra.

Vörös tenger hullámzása,
Szemet vonzó a látványa,
Izzik forrón, szinte lángol,
Szerelmesen ég a vágytól.
 

Ősök nyomdokán

Reggeli séta a zalatárnoki Szent György hegyen

Májusi napfény nevet az égen,
Gyöngyharmatkristály kíséri léptem.
Őzike fürgén fut el előttem,
Sűrű lombok közt bujkál előlem.

Virágbontó május újra itt van végre,

Félreteszem gondom, s indulok Erdélybe.

Hívogat Csíksomlyó lassan már egy éve,
Több százezer magyart Pünkösd ünnepére.

Ott láttam meg a világot,
Léptemre földje vigyázott.
Egyengette, ha göröngye
Talpam néha meggyötörte.
 

           Anyai sorsok

  Elár/v/ult Édesanyák emlékére

Anyák napja ünnepén már nem köszönthetlek,
Nincs rá mód megmondani, mennyire szeretlek.
Bennem élő régi film - őrzöm a lelkemben, -
Pereg, s máris ott vagyok virágoskertedben.

Füstölt sonka az asztalon
Szeletelve mosolyog,
Aranyfényű zamatos bor
Gyöngye táncol, csobolyog.

Mit most elmesélek 
Szomorú történet, 
Valós, pedig hinnéd, 
Ilyen nem történhet. 

Tavaszi szél te láttad Őt, 
A hős forradalmár költőt. 

Három a magyar igazság, 
Nem töri meg semmi gazság, 
Nemzetiszín zászlónk lobog, 
Hirdeti, hogy magyar vagyok.