Anyák napi üzenetem,
sírdogálok hűlt helyeden.
Merre vitt a kegyes végzet,
kémlelem a messzeséget.

Apró száron nagy fejed,
szép szemeid nevetnek.
Bár a neved szomorkás,
oly bűbájos az orcád,

Varázsedény, s a hatása
Átváltoztat hiénára.
Akit megcsap az illata,
Nyálcsorgatva szagolgatja.

...Mester ül,
népe őrjöng, meg fütyül.
Köntös-szőnyeg, pálmaág, -
így ünnepli az Urát.

Kéjes éjen vágy ha lobban,
két szív hogyha együtt dobban,
az életnek tengerén
testet ölt egy új remény.

Székelykapu az út mellett
Csalogat, rajt át kell menned,
Lombsátor a fejünk felett,
A magasba lépcső vezet.

Éj nyugodalma,
csendje kavarva,
szélakaratra
dőlnek a fák,

Vasárnapi az időpont,
izgulunk, hogy ne legyen gond.
Fél tizenegy óta várunk,
ülőhely nincs, hát sétálunk.
Tömött váró, feszült percek
vontatottan, lassan telnek.

Fényutadnak íve titok,
könnyeimnek utat nyitok,
közben mosolyogni látlak,
éj hajszálad közt ősz bánat.

Kiáltanám a halálnak,
megnyerted minden csatádat,
kopjon el a kaszád éle,
takarodj a messzeségbe!

Köszöntelek Zsuzsanna,
Boldog napot Néked,
Csilingel a hóvirág
A zöldellő réten.

Az utamat végigjártam,
Te voltál az örök társam,
Örömömben, bánatomban,
Bízvást Reád támaszkodtam.

Sarkady Sándor
verse varázsol
gyermeki lelket,
ébredezőt,

Nem vártalak, mégis itt vagy,
érkezésed kétséget hagy
a szívemben. Jó szándékú
jöveteled? Vagy végzetünk

Gyertya lángja hívja táncra,
csillagot szór sziporkázva,
üveggömbre, fenyőágra,
s közben mintha muzsikálna.

Csitulj világ, csendesedj,
Várd az égi kisdedet,
Ma éjszaka érkezik,
Pontban éjfélkor lesz itt.

Elsőbbséggel adtam fel,
hogy még odaérjen,
kérlek segíts, hogyha tudsz,
nincs is más kérésem.