Az utamat végigjártam,
Te voltál az örök társam,
Örömömben, bánatomban,
Bízvást Reád támaszkodtam.

Don kanyarból hazafele
Szívem hálával volt tele.
Viszonozva a jóságod
Lettem hűséges szolgálód.

Nem tört meg a börtön kínja,
Mentem tovább, Benned bízva,
Rögös úton, rendületlen,
Hat évtized múlt felettem.

Köszönöm a szenvedésem,
Nem bánom, hogy túl nem éltem.
Most ajtódon kopogtatok,
Remélve, hogy bejuthatok.

Oda is szolgálni megyek,
Országod hasznára leszek.
Kívánságom ha lehetne...
Kérlek, ölelj a kebledre!

Főtisztelendő Varga Imre nyugalmazott plébános, tb. kanonok                         emlékére                                                                                                               

2016. január 13.