Éj nyugodalma,
csendje kavarva,
szélakaratra
dőlnek a fák,

zúzmarafátyol,
pattan a fáról,
zúgva, de fájón
hajlik az ág.

Fújja a kánont,
űzi az álmot,
csillagok útján
nincs maradás.

Szárnyal az éjben,
szerte a légben,
misztikus létet
kelt e hatás.

Oly fura érzés,
szellemidézés?
Szélüzenettel
mit magyaráz?

Távoli lélek
kér menedéket,
vágya, találni
égi hazát.

Kóborol egyre,
kérdi esengve,
hol leli meg a
menny kapuját.