Örömódát zeng a harang,
Gyertek hívek, giling-galang,
Isten háza várva vár ma,
Ünneplésre, szent áldásra.

Történelmet ír ez a nap,
Krónikákban majd fennmarad.
E kis falu - Zalatárnok -,
Fia pap lett, legyen áldott.

Hat évtized, s még előtte,
Mikor a kín sorsát szőtte,
Don kanyari földi pokol,
Csonttá fogyott hadifogoly,

Életéért ő cserébe
Lelkész lesz, ezt megígérte.
Így lett Isten hű szolgája,
Megmentését meghálálva,

Alázattal, rendületlen,
Megkínzottan is töretlen.
Akarat, s hit el nem hagyta,
üldözője, ha vallatta.

Csesztreg romos ős temploma
Újulásán keze nyoma.
Pórszombat és Zalabaksa
Új templomát tőle kapta.

Don kanyari zarándokút -
Véres csaták vonalán fut -,
Emlékezve, imádkozva,
Tiszteletét még lerótta.

Most betegség nyomja vállát,
Némán tűri ezt az "áldást".
Sírig tartó próbáltatás,
Mégis derűs arcán a ránc.

Tisztelet és elismerés?
Emberi szó erre kevés.
Majd mennyei főbírója
Érdemrendjét rá kirója.

Hosszú listán érdemei,
Az Úr ezt mind mérlegeli,
S minek külön örvendett is:
Nemcsak prédikált, de tett is.

2014. június 14. Főtisztelendő Varga Imre Gyémántmiséje emlékére