Jelen tiszteleg a múltnak
könnyek között e napon,
emlékképekből fon füzért
lassan nyugvó fájdalom.

Harang hangját fújja a szél,
hantokra, sírkövekre,
zengi, hogy a földi múlás
egy új korszak kezdete.

Viszontlátjuk majdan egymást,
ha a jelen múltba ér,
amikor a megfáradt test
megpihenni földbe tér.

Fejet hajtni' előd előtt
az utókor mindég fog,
a háláját kifejezni,
nyíljatok krizantémok!