Ott láttam meg a világot,
Léptemre földje vigyázott.
Egyengette, ha göröngye
Talpam néha meggyötörte.
 

Sors folyama messze sodort,
A célban zátonyra dobott.
Egyre jobban visszavágyom,
Hogy elhagytam, szánom, bánom.

Kétszázhatvan kilométer
Választ tőle a térképen.
Űzve hajtott három óra,
Míg határát látom újra.

Minden gondom hátrahagyom,
Megszáll a békés nyugalom.
Csodálom a dombos tájat,
Meg a szelíd, lágy lankákat.

Föl-le, föl-le, ringat az út,
Lombos erdő mezőre fut.
Eső után dús a pára,
Illatozik sok vargánya.

Néhány foltos hátú gida,
Ők a csapat kíváncsija,
Bízva a jó szerencsében,
Csemegéznek a vetésben.

A távolban repcetábla
Rikít, széles sárga sávba’,
Hozzásimul barna párja,
Boronált föld, benne árpa.

Terel az út, s lelassulva
Kocsim fordul a hegyútra,
Nagy porfelhő tol előre,
Végig fel a hegytetőre.

Az útszélen három kereszt,
Régen itt áll, némán jelez,
Krisztus mutat utat neked,
S a hegyen is itt van veled.

Horgos szélén ősgesztenyék,
Integetnek némán felém.
Két oldalon kicsi pincék
Hirdetik, hogy van még itt lét.

Feszít a sok kiváltságos,
Felújítást megért számos,
Sűrű erdőt lát régóta,
Fejére nőtt a diófa.

Sokat megélt nádfedeles
Emlékeket múltból keres.
Gazdáját hiába várja,
Gyönyörködik hát a tájba’.

Mellette kis fehér ragyog,
Boldog, mert új gazdát kapott.
Hallgathatja dalos kedvét,
Büszkén őrzi a hegy levét.

Rogyadozik egyik társa,
Elfáradt az ácsorgásba.
De kérem ez nem is csoda,
Hisz itt áll majd száz év óta.

Pincék alatt szőlők csíkja,
Fürtjeit már alig bírja.
Várja csendben és szótlanul,
Hogy terhétől megszabadul.

Ősz áldása, hosszú szilva,
Ebből lesz csak jó pálinka!
Ha beosztva kortyolgatod,
Felvidítja minden napod.

Hegytetőn áll Isten háza,
A Szent György-hegy kápolnája,
Harang szava hívón kondul,
Messze látni a toronybul’.

Völgyeket, dombölelésben,
Erdőt, sötét messzeségben.
Kis falucskát patak mentén,
Ősi földet, nem felejtvén.

A természet palettája
Ezer színét elém tárja.
Csíkot festett a határba,
Zöld, a barna és a sárga.

Horizonton varasdi hegy,
Nyugaton az Alpok dereng,
Távol a Balaton kéklik,
Szívem repes a kék égig.

Óh, szép Zala, örök haza,
Kérlek, fogadj majd magadba.
Nyugodt álmom csak ott lehet,
Hol Teremtőm megteremtett.

2011. június 1.