1956

Rengett a föld talpuk alatt,
mikor e nap hajnal hasadt.
Együtt léptek, kéz a kézben,
bizakodva, szép reménnyel,

összefogva és elszántan,
halált is vállalva bátran.
Szabadságvágy és akarat
lerombolta a kőfalat.

Ízlelték a szabadságot,
a valóra váltott álmot.
Lyukas zászló örömében
táncra kelt az őszi széllel.

xxxx

Lánctalp alatt nyögött a föld,
gyászruhába felöltözött.
Lövés dördült, halál kaszált,
megrémisztés célba talált.

Vörös téglás "védőbástya"
ráépült a nép nyakára.
Börtönökben jaj üvöltött,
a falakon átsüvöltött.

Megtelt a titkolt parcella,
nem mutatta virág, fejfa.
Névtelenül és nyomtalan
eltűnt a sok dicső magyar.

Több százezer útnak indult,
lelkében a félelem dúlt.
Hátrahagyott hazát, rokont,
menekültként lelt új otthont.