A hatalom könyörtelen,
Lázadóknak nincs kegyelem!
Szomját magyar vérrel oltja,                           
Bosszúvágyát ekképp oldja.                         

Tizenhárom hős tábornok
Sorsára várt, nem háborgott,
Tizenhárom reménysugár
Túlnőtt lelki terhük súlyán

Október hat hűs hajnalán       
Börtönajtón nyílik a zár,                        
Indulni kell vár a végzet,                          
Golyó, s kötél az ítélet.

A kelő Nap fénye tompul
Látván, magyar vére csordul, 
Puskagolyók süvítenek,  
Kifúrják a hű szíveket.

Ám egynek csak válla vérzik,
Fejlövéssel őt kivégzik.
Hóhérait ő vezényli,
Bajtársait utoléri.

Kilencüknek megácsolva,
Alkalmilag a bitófa,
S végignézik mi vár rájuk,
Míg a halál viszi társuk.

Hörgések és haláltusák,
Nyaktörés, hóhér a munkád,
S kinek földig ér a lába,
Megfojtva megy másvilágra.

Haláluk sem elégtétel,                                                                          
Estig lógnak a kötélen.                
Borzadjon el, aki látja,            
Lázadókat e sors várja.

Elföldelve csupasz testek, -
Ruhájuk hóhérnak kellett.
Értük sír a bús madárdal
Akasztófa árnyékában.