Csillaghullás éjszakáján,
Szerelmes lány a tóparton.
Álmodozik mohaágyán,
Számol sok hulló csillagot.

Szeret- nem szeret sorolja,
Kis kezével sok csókot dob.
Érzelmeit így fokozza,
Nem szeret mondja utolsó.

Ekkor bújik elő a Hold,
Távolban a hegy oldalán.
Neki is egy csókot adott,
Szeretlek mintha mondaná.

Sorstöredékek

Andrej átváltozása

Kotta pihen eldobva mostohán,
nemrég halk futam volt egy zongorán,
míg hallgatták hangját az orgonák,
illatoztak hűs nyári lombon át .

Fülbe mászott, suttogott csendesen,
talán szívből is szólt szerelmesen,
átvitte szél házakon, kerteken,
sírtak tőle sokan keservesen.

Ülök a sarokban,
figyellek álmodban,
próbálok rejtőzni,
jó nagyra felnőni.

Hálómat megszövöm,
sarokba kikötöm,
mi abba berepül,
többé nem menekül.

Sajnos te nem érted,
én vagyok teérted,
fogom a legyeket,
tisztítom teredet.

Aztán csak meglátom,
kezedben rémálom,
fogod a seprűdet,
győzött a gyűlölet.

Ha tornaórát vezetek,
Buksi kutyám a partnerem.
Most épp a tornaszőnyegen,
Fekvőtámaszt ismételem.
 
Nyelve kilóg liheg nevet,
A szemembe néz mereven,
Így utánoz le engemet.
Vidám mókás e jelenet.
 
Ezután már hanyatt fekszem,
Derekamat emelgetem.
Gerincemet egyengetem.
Vissza játssza ezt is nekem?
 

Pünkösd ünnepe
Ragyog a nap csupa fény
Száz sugárból árad felém
Jöjj szentlélek Pünkösdnek ünnepén

Lélek szállt le és szeretet
Egybe fogja a szíveket
Pünkösdnek ünnepén
Rózsa kinyílt, fehér kelyhe
Készülünk a szép ünnepre

Pünkösdnek ünnepén
Isten költözik lelkünkben
Szívünk nyitott a szeretetre
Pünkösdnek ünnepén

…
Nietzsche idézet alapján szonett formában

Ha a mélységbe nézel, az beléd néz,
kitörölhetetlen űrt, nyomot hagyva,
szándékod bármilyen őszinte, tiszta,
a semmi súlya a válladon nehéz.

Húsvét után ötven nappal
- Krisztus már a Mennybe ment -,
Mária, az apostolok
s több tanítvány ünnepelt.

Hatalmas szél kerekedett
hirtelen, majd szétterjedt,
és a házat betöltötték
fényességes lángnyelvek.

Mindenkire rászállottak,
ki e helyen összegyűlt,
Jézus Krisztus ígérete
ezennel beteljesült.

Ó Május, te csábító varázs
Virág bontó, virág nyitó látomás
Nyílnak a sárga rózsák a kertemben
Bódító illatukkal szívemben, lelkemben

Tavaszi napsugár ragyog rájuk
Bimbó fakad, nyílik szirmuk
Akác illat leng a légben
Boldogság költözik lelkembe

/Jánossomorja-motor szentelés/

Van egy vidék a kis hazánkba
Ősi földje, s strázsáló kapuja
Megállított ő törököt, tatárt
Visszafordította, s megvédte a hazát
Ő szenvedett legtöbbet, őrként állt!

Van egy kis vidék a magyar hazában
Harccal védte hazát Európában!
Mikor már mindenki feladta
Zászlaját emelte Ő magasra!

A világ szüntelen változik, lüktet,
körforgásban az élet, az elmúlás,
valahol van vég, és talán a kezdet,
áldott a haladás, bűn a nem tudás.

Órában homok mér mulandót pergőn,
tükör mutatja meg neked ráncaid,
hiába terítesz rá akár kendőt,
hiába törlöd, ott vannak láncaid.