Ablakom alatt ismét 
Virágba borult a mandulafa.

Apró méhek hada 
Szorgoskodik rajta.

Ami már elmúlt
Soha sem jöhet vissza.

Próbálj meg újra nyitni
Máshogy, másképp, de újra.

2021. 03. 27. Káposztásmegyer

Imáimmal nem dicsekedem,
magamban mormolom, ha tehetem,
Istenházában hangosan teszem,
hívő társaimmal, áldásban részesedem.

Imáimmal csak ketten vagyunk,
Isten ki hallgat, Ő a vigaszunk,
családomért, szól fohászom,
őket féltem, őket imádom.

Hegyvonulat tág nagy tere,
Határol nagy területet.
Völgyében él az anyukám,
Ha jövök mindig kaput tár.
 
Ölelgettem meg sosem ró
Itt vagyok veled úgy-e jó?
Gyógyulás számomra fiam,
Örülök hogy újra itt vagy.
 
Amit szeret mindent hoztam,
Hűtőszekrényt megrakodtam.
Addig sütött hurkát kolbászt,

és legördült megint az arcomon
egy utolsó és fájdalmas könnycsepp
mint azon a végső, bús alkonyon...
hisz akkor lett minden törékenyebb

ott voltam melletted, édesanyám
próbáltalak újra éleszteni
de láttam, már hívott édesapám
s én szerettem volna üvölteni

elmúlt negyvennyolc év, mióta elmentél
de a fájdalom még mindig nem tompult
s a negyven év emléke, amit megéltél
továbbra is eleven, meg nem fakult

köszönöm neked, hogy édesapám voltál
hogy úgy neveltél, mint egy jó barátot
focizni és bokszolni is tanítottál
és szkanderben legyőztem a családot

Oly távol vagy tőlem, de mégis oly közel,
látom fényképed, gyönyörű, énközel,
hihetetlen, csodamágnes, erős vonzásod,
ám még erősebb, belső kisugárzásod.

Tavasznak tőzike, szerény szép virága,
csodás meséknek vagy egy álomvilága,
rózsabokor csak suttogni meri szépséged,
orcád vonásai tükrözik szerénységed.

Figyeljetek csak gyerekek,
Ugráljunk mint a verebek.
Kézzel lábbal mint a békák,
Brekegjetek nem kell némán.

Most az ugróiskolában,
mint a gólya csak egy lábbal.
majd két lábunk összetesszük,
és nagy terpeszben érkezzünk.

Ütem ad jó lendületet,
Fogjunk ugrálókötelet.
Trambulinon szárnyalhatunk,
Le-fel nagyot ugorhatunk.

Csodás kék a földnek ege,
Békét ural minden perce.
Árpa érik zöld határban,
Muskátli ház ablakában.
 
Benn a házban képre nézek,
Dani bácsi, Ani néne.
Középen a nagy asztalnál,
Pucol krumplit, vöröshagymát.
 
Kemény a kezének ökle,
Bicska forog kőrbe-kőrbe.
Oldani nem kell a napot,
Rádióból szólnak dalok.

(Húsvét-i szigeteken)

Húsvéti szigetek  szobor óriásai
Múltból nézve,jövőbe mit olvastok ki?
Álltok még a parton, mint valakit várva
Távolba űzöttek vigasztalására

Vártok a távozóra, talán visszatér még
Sorsát a jövőbe, nagyon megidézték
Vártok, mint mi várjuk a távozókat haza
Elengedtük őket,várjuk szívük visszahozza

Ahogyan lelkemben mámor,
Apai hegedű rezgés,
Ugyanaz a mostohámtól,
A szép citera hang pengés.
 
Téli estéken vigadtunk,
Bátran egymással táncoltunk.
Felolvasását hallgattuk,
Ilyenkor oldottak voltunk.
 
Bezzeg mikor jött a tavasz,
Kezdődött a kinti munka.
Szigorú lett apánk hangja.
Nem lehetett senki lusta.

Édesanyám áldott lelke,
Apát is pótló munkával.
A sorsunkat egyengette,
Vágyott teljes boldogságra.
 
Özvegy férfi hat gyermekkel,
Kereste a biztonságot.
Anyukámmal emelt fejjel,
Kötöttek új házasságot.
 
Ott hagytuk a bús kesernyés,
Rezgő nyárfás otthonunkat.
Öleltük a sok testvérkés,
zengő-bongó jó sorsunkat.

Simulnak a kies tájba,
Piros tetők fehér falak.
Erdőn susog rezgő nyárfa.
Suttogó szél szárnya alatt.
 
Boldog évek élénk házban,
Két kis lármás lány gyerekkel.
Szőlőtőkék gyümölcsfákkal,
Ágat húzó bő terméssel.
 
Édesapám díszt faragott,
Kiskapura kerítésre.
Akkor újként fülhallgatós,
Rádiót alkotott szépet.

Fehér szárnyú békegalamb,
Milyen jó, hogy agyamban vagy,
Te adsz nekem nagy nyugalmat,
Neked adom bizalmamat.
Gondolatom veled szárnyal,
Oda, hol a fény nem árnyal.
Tisztán érintő sugárral,
Isten küldte igazsággal.
Gondolatom repül feljebb,
Fejet hajt az égi jelnek.
Ember légy te csak türelmes,
Akkor is, ha gonosz kerget.

Szívküldi - Apunak

Három évtizede
csillagszemed látom,
nem múlik hiányod
e földi világon.

Szívemet simítja
ében-hajad fénye,
gyengéd szereteted
megannyi jelképe.

Önmagad alkotta
kedves esti mesék,
szavaid, tetteid
kedvemet keresték.

Ő az ANYÁM

Somogy-országnak volt Ő a kincse,
meg is született szüretre,
kalandos volt életútja,
csónak vitte míg ölelte anyja.

Édesapja öröksége,
utat talált délvidékre,
így ott éltek úgy öt évet,
de ott sem leltek menedéket.