Reszket a papír mert
szívem gyors ritmust vert
állok remegő térdekkel
hittel és komoly érvekkel.
meg sem rebben a levegő
dermedt csend, mint a temető
kiszáradt a torkom is
hol tartok melyik sor is?
Gondolatom a hátsó sorban
valaki épp picit megmoccan
Most hibázhattam? Dehogy!
Ezt éljem túl valahogy!
Reszket, a papír gyűrődik
áltatom, ugye nem látszik?
Bizakodom, hangom nem csuklik
merengek, biztosan hallatszik!
Mikor érek már a végére
homlokomnak verejték vére
csordul egészen ajkamig
érezni fogom holnapig.
S most a versnek vége lett
így jobb a súly leesett
lám! A legjobb borogatás
a taps, jöhet a ráadás?
