Az eresz csepereg, a földre lepereg,
Ujjong a kikelet, neki már ez kellett.
Hóvirág csilingel, kék cinke csivitel,
Ibolya picinyke, illattal, kék színnel.
Tarka rét illata, gerlepár dallama,
Gólyát csalogatja, várja őt a haza.
A fák megújulnak, friss rügyek kibújnak,
Csodás virágruha rájuk van borulva.
Az álomnak vége, medve napsütésre,
Lesétál a rétre, patak friss vizére.
Vidám a pillanat, tücsöknótát hallgat.
Vízfodrok villannak, benne ebihalak.
Csíráznak a magvak, őszi vetés sarjad.
A gazda szorgalmas, ereje hatalmas.
Gépeket kezeli, földjét így műveli.
Betevőt termeli, lesz mit szüretelni.
E csodás kikelet, hozza a szerelmet,
Szaporodik minden, ahogy rendeltetett.
Felsír a kisbaba, boldog a kismama,
Bölcsőjét ringatja, mesével altatja.
