Harmatos hajnalon az ŐSZ,
Dús haját borzolja,
Szellő úrfi hajszolja őt,
De hisz ez a dolga.

Egy őz az útjukba kerül,
Riadtan húz onnan,
Itt egy szil, alá menekül,
Fülel, meg se moccan.

A fa törzsének kérgéből,
Szú sercegés hallik,
Ág reccsen az öregségtől,
Le a földre hullik.

Vándorbottal a kezemben,
elindultam a ligetben,
keskeny az útja és poros,
csizmában jár a gyalogos.

Letaposom útnak porát,
hallgatom a kakukk nótát
kakukk, kakukk énekeli,
tojásait gerle kelti.

Sün családdal találkozom,
megemelem a kalapom.
Sorban jönnek egymásután, 
vizet ittak szökőkútnál.

Hétköznapi, /vulgáris/ bölcselkedés

Lelkem kell, hát nem adom!
Várj még résnyire nyithatom
De a szó, a vers tiéd
Azt viszi lelkem eléd
Lépteim lassulnak
Szavaim halkulnak
A szívem a régi
Lelkem zokog, ha bánat éri

A való világ létezik,
Tőlünk független ez a tény,
Sokan megkérdőjelezik,
Jobb életre van-e remény?
- Vírus sorsdöntő esemény.

Teremtett világban élünk,
Vegyük kezünkbe sorsunkat.
Ha az akadályt kivédjük,
Manna az ölünkbe hullhat,
- Ha van alkotó öntudat.

Szép szavakat találgatom,
Oda- vissza összerakom.
Ma remélem jó kedvem lesz,
Édesanyám kenyeret szel..

Sok ember fa alatt delel,
De páromat ott nem leled.
Boldog velem nem hagyna el,
Hűségről nem mondana le.

Mi vagyunk két boldogság lény,
A kezünkben egy szerszám nyél.
Kapálunk hol mezsgye egy kő,
Szomszédét végezzék el ők.

Az őszi erdő szépsége,
Most két színben látszik,
Az őszi nap fátylas fénye,
Aranyszínben játszik.

Az árnyékos oldalában,
Lehűl a levegő,
És fehérség varázsában
Áll már a ködfelhő.

Órák óta itt sétálok,
Felszabadult csendben,
Néha-néha meg-meg állok
Pihenni lelkemmel.

Őszbe hajló nyári meleg,
a ligettel együtt lebeg,
itt a  természet értéke,
a városnak egészsége.

Fűszálak közt vadvirágok,
énekelnek csalogányok.
felfedezte tündérlányka,
itt volt a Gold Pen találka.

Antológia ág alatt,
és belőle még sok akadt,
elvarázsolva lebegtek,
míg gazdájukra nem leltek.

Arra mindenki készüljön,
A föld sírhelyet ad nekünk,
Ha a kaszás értünk jön,
Benne porrá válik testünk.

Tovább élünk a lelkünkben,
Benne kódolva életünk,
Ősök génjeivel fűzve, 
Jellemünk, cselekedetünk.

Ezért figyeljünk magunkra,
Amikor elcsendesedünk,
Belső énünk mindig súgja,
Mit üzen a jó Istenünk.

Oly csodás az égi világ,
Változik a mozgásirány.
Lebukik a nap korongja,
Máris világít a holdra.

Égboltra még kékség borul,
Gólya csapat benne vonul.
Most alakul a vé alak,
Legelöl a vezér alak.

Karmester ő a mozgásban,
Senki nincs lemaradásban.
Egyensúlyt a szárnyuk tartja,
Szinte alig suhogtatva.

Aranysárga lesz a színe
Benne zöldségfajta minden.
Ezzel az összefőtt ízzel.
Illata gerjesztő ínyenc.

Csigatészta bőven benne.
Lisztet, tojást kikeverek,
Bundázom a combot, mellet.
Mellé gyümölcsszószt is eszek.

2020.09.25.

Színek, zamatok, illatok,
Töltik meg a kertem,
Öröm érzések, dallamok,
Dobbannak szívemben.

Zümmögnek már a darazsak,
Édes gyümölcs ízén,
Töltsd meg tele a kosarad,
Bő termés lett idén.

Simogat a napsugara,
Arcodra pírt szitál,
Piros lettél mint az alma,
Rá neked puszi jár.

Ha szépen szólsz, a válasz trágárság,
emberséged miatt puhánynak tartanak,
a munkád gyümölcsét leárazzák,
leszólják, te akkor is maradj, aki vagy.

Ha olvasol, vagy írsz, kinevetnek,
segítesz, szegénynek, a rászorultaknak,
zsákmánya leszel tolvaj kezeknek,
ne keseredj meg, maradj olyan, milyen vagy.

Viharos szél addig fújta,
Kinyílt a felhő kapuja,
Légi huzatban az erő,
Zuhogott a záporeső,
Tiszta lett a légnek köre,
Nagyot szippantok belőle,
A tüdőmnek orvossága,
Szívem, lelkem boldogsága.
       -
Szívem,lelkem boldogsága,
A tüdőmnek orvossága,
Nagyot szippantok belőle,
Tiszta lett a légnek köre,

Összetartom két tenyerem,
Babám teste elfér benne.
Piskóta a pici talpa,
Lábujjai bolytok rajta.

A kézfeje, csigaháza
Becsukja öt ujjacskája.
Fejecskéje pici bolygó,
Csillagszeme ott ragyogó.

Fülecskébe hangok bújnak,
Orrocskája lelke útja.
Pici szája a málnaszem,
De édesebb az anyatej!

2020.09. 25.

Járom a régi utat, lassan bandukolva,
Szél a Lajta parti fák levelét szaggatja.
Beköszönt az ősz idő, hűvös szelek járnak,
De emléke még itt maradt, ifjúkori nyárnak.

Fáradtan keresem a régi tölgy fákat,
Csendesen folyik el vize a Lajtának.
Lassan, mint idősödő lépteim,
Keresem megfakult múltú emlékeim.

Hosszúra nyúlnak a hűvös éjszakák,
Nehezen ébred a kedvetlen hajnal,