Az álmom felszabadít napjaimból.
Várom az estét, hogy vele lehessek.
Érzem, csukódik a szem, zsibbad a kar,
csak épp, hogy betakarta testem.
A gondolatok messzire visznek.
Zúgó tenger morajlását hallgatom.
Kereslek fent és víz alatt.
s átölel minden hatalom.
Nagy fájdalmakkal küzdök.
Kezem mozdulása akad.
Tornáztatom a vállamat a semmiért.
Nem forrnak a szakadt inak.
Sós a víz, a tenger könnye mar.
Nagyítanak a vízcseppek.
Gyűjtöm a nagyítókat,
s közelebbre hozlak, s visznek. .
Néznélek titkos óráimban,
visszaforgatnám az időt,
de villámlik, s az ébredés 
szörnyű, minden eltűnt.

.