Csónakom ring a vízen,
lehunyva a két szemem,
kedvesem sóhajom hozzád száll,
bár nem tudom, a vitorlásod most merre jár.

Szívem hárfahúrjairól egy halk melódia száll a végtelenbe,
talán megérzi az, akinek halkan suttogva suhan e dal az éterbe.

Messzire száll felhők szárnyán
s repíti a szél túl a hegyek ormán,
tengerek vad hófehér taraján
s ad erőt gyorsan sikló vitorlát,
reményt, éltetőt.

Tudd ,hogy valaki vissza vár,
egy őszinte igaz barát.