Nagyon félek, hogy már késő!
   Nem értem, hogy ez az ország miért nem tudja, vagy nem akarja megérteni, baj van. Nagy baj. Meg fogom kapni azt a jelzőt, hogy nem kell sírni, hanem tenni kellene valamit, és még kijelenti, hogy nincs is itt semmi baj.  
  Sok általános iskolás  felfigyel  hülyeségekre, de egyes emberektől azt a kijelentést kapom, hogy én nem politizálok, nem érdekel. Hát hogy a fenébe ne érdekelné, amikor pár mondat után elkezd panaszkodni, hogy nincs szakember, aki megcsinálná a vízvezetéket, mert folyik. Pedig ilyenkor is politizál.
   Volt, amikor azt kaptam, hogy háború van, mit akarok, majd Orbán úr elintézi. Félek, hogy a vezetőnk az állandó ellenségkeresés közben kilépteti az országot az unióból. Pedig a belépés ellen szavaztam én is. Igen ám, de akkor voltak még saját gyáraink, mezőgazdaságunk, termeltünk, lakásokat építettünk, csatornákat tisztítottunk. És megfizethető árakon.
Most mit csinálnánk, ha hirtelen egy teljesen lepusztult országba kerülnénk, amibe itt-ott oázisként virágoznának a milliárdosaink. Pár „szerencsés” rabszolgával körbevéve.
  Szeretem a dinnyét, már azt sem kapni. Még háromszáz forintért sem. Tavaly nem volt „állítólag” munkaerő, és gépekkel tapostatták szét a sok gyümölcsöt. Inkább nem dolgozik az emberek egy része, mint hogy elmenne alkalmi munkásnak.
   Az útjaink szétrázzák a járműveket, az állam az uniós pénzeket szétosztja a több ezer, tízezer havernak, focistásnak, itt termeltető külföldi autó, akkumulátor, gumigyárnak és külföldi havernak, ami több Marshall segélynek felelne meg.
  Ennyi pénzből saját vízi erőművet, több szélerőművet, jól szigetelt épületeket, kitisztított csatornákat, öntözőműveket lehetett volna csinálni, és nem szétverni egy majdnem kész dunai erőművet, hanem locsolni a mezőgazdaságunkat, hiszen körbe vagyunk véve Európa legnagyobb hegyeivel, amelyek összegyűjtik a tél összes vizét, és nagy részüket öntik a Kárpát medencébe, hogy aztán akadálytalanul belefolyjanak a tengerbe.
  Ehelyett vezetőink a megmaradt fáinkat is tovább pusztítanák, ahelyett hogy növelnék az erdeinket, amik hűvösségükkel több esőt kérnének úgy, hogy megmaradna a termőtalaj. Hogy lehet ennyi esze egy embernek, hogy tarra vágatná a maradék erdőt, úgy ahogy Ózd környékén, nagy területeken történt. A németeknél láttam, hogy csíkot vágtak az erdőből, de rögtön utánuk ültették az előnevelt fákat.
  Mitől lehet egy kiló krumpli háromszáz forint körül, amikor régen ez a szegény ember kenyere volt? A kilencszáz forintos kenyérről ne is beszéljek. Nem rég vettünk egy kiló fehér kenyeret, ami másnapra már ehetetlen volt, mert nem tudtam szeletelni, morzsáira esett szét. Nincs, aki ellenőrzi a pékeket, hogy ehető kenyeret vásárolhassunk ennyi pénzért?
  Próbálkoztunk már kiflivel is, azt hiszem, a kép magáért beszél. Ugyanitt pár hónapja az ilyen kiflik ropogósak, és kb. kétszer nagyobbak voltak. Akkor az áruk kb. 25 forint volt, és most már 65 forint.
Bár valószínű, hogy mire elolvassák, addigra már ez sem lesz ennyi.