Hajnali fényben ragyog a nap,
szétszórva tüzes sugarakat,
gyémántként csillogó fényeit,
csodaszép aranyló színeit.

Víz, mi kiolthatná erejét,
tartja neki híven tenyerét,
mert vele együtt lesz oly csodás
a szikrázó, bűvös csacsogás.

Bár ellentétek a víz és tűz,
e kettőt örökre összefűz,
ami nélkül nem létezhetnek,
s értelmet ad a végtelennek.

Az ellentét kibékíthető,
ez az éltető, ez az erő,
a létezés örök ösvénye,
a vonzás, és annak törvénye.