Még melegen izzik a nyári nap sugara,
szikrázó fénye a tájat beborítja.
Szívem tele szerelemmel,
hisz téged oly nagyon várlak,
én édes, sosem látott kedvesem.

Régóta várlak,
álmaimban oly sokszor látlak,
remélem, eljössz,  s örökre itt maradsz velem,
ebben reménykedem.

Az erdő, a mező, a hegy, a völgy
mind-mind téged köszönt,
ők is tudják, mennyire vártalak,
s ha itt leszel, az örömünk határtalan.

Bíborpiros ég alján, harmatcseppek játszanak a fűszálak csúcsán,
s mint igazgyöngyök egy szép nő nyakán,
úgy csillognak a felkelő nyári nap izzó sugarában.

Vártalak kedvesem, oly régóta már,
de te nem jöttél, pedig tudtad,
érted engem megöl a vágy.

Én szerettelek,
Te nem,
hiába vártalak, nem jöttél hozzám sohasem.

Szememből lassan legördül egy könnycsepp,
az arcomon éget, fáj,
de így lesz nekem könnyebb.

Lassan vége a nyárnak,
kedvesem, többé már nem várlak.