Mikor iskolába kerültem,
először félénken leültem,
első osztály, és ott a nagyok,
éreztem, milyen kicsi vagyok.

Tanár bácsi csendes volt hangja,
ijedt szíveket megnyugtatta,
félelmem hamarosan elszállt,
biztatón nézett az a szempár.

Emlékszem most is az arcára,
vidám mosolyára, szavára,
megtanultam egy varázsigét,
alig vártam a dicséretét.

Egyre több tudást táplált belém,
az olvasást, és betűvetést,
megszerettette a könyveket,
így adott titkokat, kincseket.

Első tanárom nem feledem,
most innét néki azt üzenem,
hogy tanításait köszönöm,
emlékét pedig megbecsülöm.