Ég a napmelegtől az Aranka karja,
gyorsan fog egy leplet, azzal betakarja.
Nincs nála a naptej táskája mélyében,
bujkál is rendesen, árnyas fák tövében.
Árnyas fák tövében, 10-12 óra
pedig neki nem is az lenne a dolga.
Nem messze üresen, vagy félig rakottan,
nagy teherautók álldogálnak sorban.
Ösztövér sofőr, hórihorgas orral,
Aranka szemébe néz, valamit forral.
Az óriás vadállat súgja  halkan neki,
gyere csak galambom, itt a hideg fagyi.
Az összes sofőrnek most van pihenője,
röhögnek milyen is a kolléga nője.
Cigiznek, kártyáznak, mást nem is csinálnak,
néha oda szólnak ők az Arankának.
Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
villás targoncával az ifát rakja éppen.
Szörnyű raklap inog a targonca villán,
ezért bukott meg ő a rakodó vizsgán.
A széles platóra meredten bámul,
tudva, hogy most őrá mily nagy teher hárul.
Közben a fa alatt Aranka szelídül,
nagy darab sofőrünk ölébe beleül.
Boldogan mosolyog, kis agya azon jár,
karikagyűrű vajon őrá mikor vár?
Simítja a sofőrt kezével kétszer
így lesz ujján talán a csillogó ékszer.
Szürke autó dudál, valaki kiszáll,
melléjük ér, a szeme körbejár.
Szép magyar sofőrök, aranyos fiúcskák,
jaj, de keservesen végzitek a munkát!
Merre, meddig várjak, amíg oda értek?
Házat ebből hogyan, mikorra építsek?
Jöttök-e még "máma," hoztok-e még sódert?
keverhet-e nékem, a kőműves maltert?
Hé ember! Melyik út vezet hozzád?
Elhoztad nekünk a sóderod díját?
Csak akkor megyünk, sóderral, téglával,
ha megdobsz bennünket egy kis "suskával!"
Ha nem indultok azonnal fuvarba,
ebben a hónapban a fizetés lefújva!
Hé ember! Mit gondolsz? Lopjuk mi a napot?
Holnapra ott lesz mind a 20 fuvarod.
Udvarló most feláll, otthagyja Arankát,
az összes sofőr összeszedi cuccát.
Beülnek, közbe meg dohognak, morognak,
bakancsukkal a gázba tövig taposnak.
Aranka ott maradt, várja őket vissza,
árnyas fa alatt langyos sörét issza.
Talán ha kitartó, akkor elérheti,
sofőrje a kezét őszig megkérheti.