Apró kertecskémben két szép legényrózsa,
még egy kis virágra, vágytam évek óta.

Kérleltem az Istent, hallgasson meg végre,
szívemet kitárva, néztem fel az égre.

Drága jó Istenem küldj nekem egy rózsát,
ez a féltett álmom, rimánkodom hozzád.

A jó Isten így szólt: - Küldök egy kis rügyet,
ami pici, s gyenge...s zárjuk le az ügyet!

Az apró rügyecske lassan cseperedett,
az én lapos hasam egyre kerekedett.

Ám de viharfelhők lepték el az eget.
szép gömbölyű hasam jól elkeseredett.

Parányi kis bimbót hoztam e világra,
kinek nem volt ága, levele, se szára.

Drága kis virágom! Gondosan óvtalak.
Te voltál világom, szívembe zártalak.

Sok volt a fáj, s a jaj, könnyek és sóhajok,
de volt dal és kacaj, s elszálltak a bajok.

Azóta is fürdök szeretetben, szépben,
szemed sugarában, lelkednek fényében.

Felnőttél már régen, nincs szívem bilincsben,
Csodás rózsaszálam, legféltettebb kincsem.

Örökké szeretlek, te vagy az én Lányom,
Mindig is Te voltál rózsabimbó álmom.
 

ui: Egy kis magyarázat... a két fiam után egy kislányra vágytam, aki bizony valóban picire sikeredett, mert a hatodik hónapban úgy döntött...kívül tágasabb. Így aztán 1988. október 21.-én reggel 1/4 9 órakor, farral a világ felé megérkezett. Persze előtte még 16 órán keresztül kérette magát. Azután, úgy döntött...lesz ami lesz...1,1 kilós versenysúllyal előmerészkedett. Szegénykémet egyből inkubátorba dugták, és három hónapig "raboskodott" a koraszülött osztályon. Amikor hazahoztuk 2,5 kilót mutatott a mázsa. 
Mindennek immár 33 éve lesz éppen három hét múlva.

És miből lesz a cserebogár? A lányom lát, hall, és beszél (méghozzá nem is keveset), okos, kreatív, öntudatos, szép, és irdatlanul kitartó, no meg makacs mint az öszvér. A diplomát és a nyelvvizsgákat sem kellett libáért megvenni.
Emellett a lelke is szép, és a szíve hatalmas. 
Ám a legnagyobb érdeme az, hogy engem választott Anyukájának! 

Köszönöm Istenem!