Udvarunk egy nagy kővel,
lekaszált fű illata,
nagyapám meleg keze,
a diófa árnyéka.

Kertben frissen ásott föld,
szőlőhegyre mezítláb,
nyári döngicsélős csönd,
dajkálni egy rongybabát.

Porban és sárban ülni,
téli szoba hidege,
ágyba bújni dunnába,
szenes kályha melege.

Kis petróleum lámpa,
kaszáspók a sarokban,
filléres karamella,
aprópénz a marokban.

Délutáni lovaglás,
zsíros kenyér hagymával,
utazni lassú busszal,
rokonokhoz mamával.

Újszülött kismacskákat,
végre ölembe venni,
egy sebesült galambot,
gyógyultan elengedni.

Felvillannak emlékek,
az idő felemelte,
választani nem lehet,
mind oly kedvessé tette.