Hová is tegyelek? Szívem rejtekébe?
Ahol csupán Te laksz, itt jutottál révbe.

Mit súgjak füledbe? Hisz tudod, szeretlek.
Ezért aztán végleg lelkembe temetlek.

Elküldöm a széllel rétek suttogását,
madár csicsergését, patak csobogását.

Az erdők meséjét, szellők suhanását,
pillék csapongását, virágok nyílását.

Elküldöm a harmat gyémánt ragyogását,
édes, bús daloknak csapongó trilláját.

Elküldöm a fénnyel a Nap szikrázását,
Hold ezüst karéját, csillag csillogását.

Gyöngyház színű felhők égen rohanását,
tenger hullámzásnak, ütemes zúgását.

Elküldöm az eső csendes csepegését,
átadom bánatom könnyes szepegését.

Fogadd szeretettel örökös hálámat,
s kettőnkért esengő könyörgő imámat.

Hová is rejtselek? Lelkem pitvarába?
Hisz itt voltál mindig, nem leszel Te árva.

Hogyha majd a szívem egy utolsót dobban,
akkor is szeretlek, mindenkinél jobban.