A vidám nyár elment megint,
Ősz varázsa köztünk kering.
Átszínezi a zöldeket,
Hullanak a falevelek.
Ünneplő ruhájuk sárga,
Így mennek az avarágyba.
Mint családból az öregek,
Sírjukban nyugalmat lelnek.
Tisztáson áll egy üres pad,
A léce már régen kihalt.
Így is az embert szolgálja,
Emlékezik a víg nyárra.
Amikor a gyereksereg,
Uzsonnáját itt ette meg.
Zengett az erdő daloktól,
Újra hallotta szajkótól.
Rajta pár száraz falevél,
Fáról lehullva ide tér.
A magány nekik helyet hagy,
A fáknak lelke csendet ad.
2021.09.28.
