Kiált a Föld ,VIGYÁZZATOK!!
Hol vagytok ti bús BÉKE galambok? 
Miért nem turbékoltok?
Talán elment kedvetek,s megfagytok?
Szóljatok már, hogy felfordult a világ!

Ebben a hideg januári éjben
Feltekintek a csillagos égre
Száll,repít a gondolat
Keresem,kutatom csillagodat

Hajnal hasad,virág nyílik
Jégvirágba font üzenet
Jégcsapok az eresz alján
Tél festi a tájképeket

Eldobálom járdámról a havat,
Ami az éjjel nyakunkba szakadt,
Megfőztem napi kávémat közben,
Magam, macskám, kutyám megetettem,

Nekem a fény kell,
Neked az árnyék.
Neked a tény,
nekem a szándék.

Múló idő peremén, sebezhető életük 
útján ballag a nép karácsony felé.
Öreg-idős utcák lábához
simul a hű járda teste, ahol a régi
utcák, szíveket vezetnek a vágyhoz.

Mindezt valakivel megérni s hallgatni hozzá ezt a gyönyörű zenét.

Rideg szerelem

Arcod hamuszürke, hajad hófehér,
díszleted fagyott tó, borostás hegyek,
rideg vagy hozzám, én mégis szeretlek,
bár az ölelésedtől, mindenki fél,

Megálltam a Székely kapunál
Csodáltam faragott díszeit
Fejem felett fehér galamb szállt
Kapuba rakta fészkeit

Hideg van, pillámon csillan a jég
Fagyott ujjaim közt lobban az ég
Fázom, a szívem is csöndben remeg,
Míg a kismadár a fán didereg.

Irgalmatlan jelent rejt a változás--
az utcai élet árulja kétes titkait.
Vértől zavaros térben élők élik
az élet megfeszített kínjait.

Ragyogj, ragyogj legyőzhetetlen élet,
Velünk történő csoda, nem semmi ez,
Tetteinket valaki számon tartja,
Mikor kisodródunk arra a partra.

Ugye, már vártad régen,
tartogattad, babusgattad vágyaid,
lám a tavasz --színes köntösében
zöldben oldja már az élet színeit.

Öröm,boldogság,szeretet
Ezt sugározza szívetek
Új év hajnalán,ragyogó szempár
S kiürült pohár

Uram ne adj több éjt!

Egyszer felnövünk az éghez,
megértünk minden csodát,
és úgy érünk majd a fényhez,
hogy látjuk minden csillagát.

Azon a régi Szilveszter esten
Hirtelen meghalt az Édesanyám,
Az „ígéretes új év„ hajnalán
Már hiába kutattam, kerestem.