Csend ült a Balaton vízére
Ködfátyolban úszik a táj
Szarka röppen a bokrok közt
Seregély csapat szőlőre száll

Vége már a nyárnak
Nyaralók bezárt ajtajai várnak
Elnémult a vidám kacagás
Csendes minden, sűrű köd szitál

Mókus ugrik az ágon
Fenyőtobozt dob elém
Gyűjtögető úton jár
S félénken néz felém

Becsukták szemüket az ablakok
Ide már nem vár senki sem
Szomorúan ballagok
Elmúlt évek nyaraira emlékezem.

Mégis melegség tölti el szívem
Látom nyáron kis unokám.
Játszott önfeledten
Vidám nevetése verte fel a csendet
Boldogság öntötte el a házat, kertet

Lelkemből a borús napok tova szálltak
Eljön jövőre is ideje a nyárnak
Napsugár ragyog majd a Balaton vízére
Kék égen megjelenik a tükörképe.

2017.11.12. Siófok-Szabadi- Sóstó.