Fátyolos ködnek rabságában,
fulladoznak, nyirkosodnak,
a lombjuktól megfosztott faágak,
fény is óvatosan tör rést magának.
Csontig hatol az ősz, hideg fagyos leve,
lenne most a nyárnak lopott melege,
nem károgna annyi varjú, mi fekete,
fa ágait levelek helyett csapata ellepte.
Sokszor még árnyaitól is megfosztott,
de azért néha szép, évszaka az évnek,
eleinte sok-sok színnel telített paletta,
ám jöttek szürkeségbe nyuvasztott képek.
Ködtől beszorított magányomban,
így írok most önnek egy rövid levelet,
ne kívánja, hogy felkeressem, most ne,
ablakán keresztül nézze az őszi képeket.
Írta-Varga István-Barcs.2017.09.21.