Bilincsbe vert kézzel,
hogy is lehet írni,
kitépett szívvel,
nem lehet szeretni.

Bekötik szemed,
nem látsz színeket,
a túl üvöltéstől nem érted,
lágyan hullámzó éneket.

Ha évek terhei,
nyomasztják majd vállad,
használd faragott botod,
lábad könnyebben járhat.

Ám szíved a jóra, szépre,
mindig éhesen tekint,
évektől gyötört, megviselt
arcodon, boldogság ül megint.

Odaadok minden kint,
fájó csalódott, keserves éveket,
mert bilincsbe vert kézzel,
nem írok neked levelet.

Írta-Varga István-Barcs-2017. 10.13.