Hegyek karéja ölelte,
védett csendes völgybe,
pihen a kérődző gulya,
így a pulinak sincs dolga.

Hát a gulyás hol merre,
melyik fa árnyában pihen,
vajon mi volt a tarisznyában,
hogy dörmögött a talált vízen.

Ám látta amint a rábízott,
gulya is nyugodtan hever,
hűs fa alá terítette subáját,
ha kell a kutya majd terel.

Majd mikor a hegyek mögé,
bukik le a Nap korongja,
fáktól takart védett karámba,
éjszakára beterelve lesz a csorda.

Kis priccset takar kunyhója,
friss szénából van a párnája,
meleg takarója lesz subája,
így nyugodt majd az éjszakája.

Írta-Varga István-Barcs-2017.10.03.