sze 02/10/16
Dáma Lovag Erdő...
Egyszer történt nagyon régen
Történetem elmesélem
Négy tervező,kivitelezők összefogtak
|
sze 02/10/16
Mezei István
Lehet, hogy jobb lett volna csak elmerengnem,
Nem szólni semmit a hazugság honában,
Most nem láthatnátok az árnyékban engem,
Ha ezt tettem volna időben, korábban.
|
Valaki rám szólt, kis juhász:
azt mondta, megbántottalak.
Amit rólad írtam túlzás,
hazug minden citált adat.
|
k 02/09/16
Dáma Lovag Erdő...
Ősz volt csipkebogyó szüret
Bokor alsó ágairól szedtem
Hagytam neked fenn
Csipkebogyó szemeket
|
Megy a juhász – a nagy szamár –
földig ér az orra.
Nem figyelt rá, pedig mondták:
„Jóska, ne menj arra!”
|
h 02/08/16
Dáma Lovag Erdő...
Őszülnek már a hegyek
Csúcsokat belepi a hó takaró
Mint felkiáltó jelek
Őrt állnak a Kárpát medencén
Ne jöhessen a betolakodó
|
Bilincset verhetsz kézre, lábra,
gerincet, és koponyát törhetsz,
és nyomorékká verheted a testet,
de mindörökre tehetetlen vagy!
A szabad szellem bölcsőjében
él az ősi, szabad ellenálló gondolat.
|
Most vasárnap délelőtt van, február.
A meztelen fák még ásítoznak,
mint a medve barlangi vackán, álmatag.
A hó után a napfény is olvadni kezdett –
ravaszul tereli a telet az önfeladás felé.
|
Életem fennsíkjára felértem,
Távlatokhoz segít a hetven évem,
Öreg vagyok a világ szemében.
|
szo 02/06/16
Lénárd József
Szorít a tüdőm, torkomban macskaköröm
kapar, s nem szűnik. Orvos, gyógyszerek,
hideg ágy. S pénztárcából minden kiömlik .
|
Kiskertemben kinyílott a hóvirág,
mától kezdve nyakamon a jóvilág,
tillárom…
|
Túl az operációs tengerin,
a sörösüveg hegyeken is túl,
ahol kurtafarkas a kismalac túra:
hol volt, hol nem volt diktatúra.
|
p 02/05/16
Dáma Lovag Erdő...
Kidőlt,bedőlt kicsi ház,
omladozó fala
Látszik rajta szebb napokat megélt,
szorgos volt a gazda
Kerítése fonott fűzfából,
|
Epi Lep? Szia!
De Presszió vagyok.
Ismerjük mi egymást,
s merünk is ám egy, s mást…
|
Szívem alatt hordom
szívdobbanásod
|
Kissé ars poétikusan
A hallgatásból most, végre kilépek,
Mint egy gond gyötörte ember, halandó,
Tolakodnak jó és rossz napok, évek,
Torkomat karcolva gyógyítja minden szó.
|
Tavasz érlelt eperízű vágyak
kapcsolnak a fogható jelenbe.
Íves, combod leomló oszlopán
őrködik szemem - csodát figyelve
|
|
Leszűrtek.
Akár egy sajtár
meleg tejet hajnaltájt,
amikor már adakoznak
az istállóban a tarka tehenek
és közben harsog a jászolból
|
Vörösiszap:
neoKolon-tár!
De – dobzse – vecser.
|