Ismét fellángolt a pusztító tűz
Láng nyelve nyargal  tájon
Zokog aki megéli
Menekül, ki életét félti

S fúj a szél a kegyetlen
Sem embernek,
Sem állatnak nincs kegyelem
Vad csikóként vágtat a tájon
Felperzsel mindent,
Nincs ki útjába álljon.

Nem látjátok, hogy pusztul minden
Nincs menekvés, nincs kegyelem
Az ember felelőtlen pára
Ön maga hoz pusztítást a világra

Istenhez kiáltok fel az égre
Segíts az embernek, nyújts kezed végre
Ne pusztítsa a földet, s önmagát
Figyelmeztesd, eddig ne tovább

Pusztító fegyverekkel rengeti a földet
Állítsd meg a kegyetlen embert
Adj észt a pénz hatalmasának
Ne engedd, hogy fájdalmat okozzanak a világnak

S mégis itt, ott csap fel a lángok nyelve
Embert pusztítja,szegényt verje
Reng a föld keservek kínjában
Ne hozz több szenvedést a világra!

2017.12.08. Mosonmagyaróvár.