Napjaink zsörtölődései, ma szinte végtelen.
Idegen méreg szitál az ólomszürke égből,
a métely kényszere érezhető a rendben ,
és mesélek néked a féltő magyar szívről.
|
v 03/13/16
Dáma Lovag Erdő...
Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek
Talpra magyar,itt az ideje
Hányszor tagadnak meg
|
Sohasem tudtam eladni magamat,
Rossz volt az áru, gyenge az akarat,
Szavam nem simulékony, piacképes,
Egzisztenciám így maradt hát kétes,
Prostitúció, pénz, drog most a divat,
|
Ledöntött a lábamról a fránya kór,
nem segíthet rajtam a csodadoktor,
lázam is túl magas,
gyomrom is már savas,
hisz pálinkát vedelek már hajnalkor.
|
sze 03/09/16
Dáma Lovag Erdő...
/gyermekvers/
Ugrik a mókus
ágról-ágra
Jó mogyorót
megtalálta
|
Erdogan-t fogott Merkel asszony:
kapkodó kezéhez török ragadt.
Brüsszel szerint ez csupa haszon:
az EU az úton továbbhaladt.
|
Kísérő titkainkat, mi ismerjük igazán.
A nóta szívünkben is ívelő dallamán,
mában zeng a jövőt ígérő földi csoda,
a mi márciusunk -- szerelmünk márciusa.
|
Szonett
Álmodva is csak szeplőid számolom,
mint azon nyáron, mely nem volt szeplőtlen,
drága titkaid ismerője lettem,
éreztem, hogy örökre eldőlt sorsom.
|
Szóljon az ének,
itt a tavasz,
kis madár röppen
égbolt alatt.
|
...tisztelet a nőknek...
|
k 03/08/16
Dáma Lovag Erdő...
Bezártam szívem, elromlott a zár
Bezárult örökre,nem nyitható már
Elszaladt éveket kutatom
Tükörbe nézhetek tudom
Fáradt az arcom súgja,
Sok volt a küzdelem,súlya
|
Díszes kapu, fafaragott, nagyzoló
Mögötte sok szerény sírdomb, porladó
Régi sírok, ős halottak, őseim
Végig megyek a temetőn s hullanak a könnyeim.
|
Akiket dombok alkotnak, s persze völgyek –
különös erővel vonzzák terebély - tölgyek –
figyeljenek szavaimra, kedves Hölgyek!
|
Tavasszal történt Bogdányban,
Nagyapáék házában.
Selymes macskánk megfialt,
Szép cicalányt és nem fiat.
|
Áprilisban, a hátsó kertben,
cicánk, Szerénke szenvedett.
Elérkezett a fialás ideje,
Sírt Szerénke, nem volt helye.
|
Sose késő fölfedezni
a felhők mögötti
napot,
|
Amikor Rád nézek félve, titokban,
a megszokott nyugalmam rögtön elhagy,
felgyorsul pulzusom a szívem dobban,
mert Te nekem a legszebb teremtmény vagy.
Könnyed lépkedsz a tavaszi pázsiton,
tüzesedik Tőled szerelmem, lelkem,
csak a bőrödről, ajkadról álmodom,
|
Életet hordozó csillagok az utcán,
csípők, formás lábak szent hitű lányai,
élet-adó ajándékot, kacajuk szirmát
osztják, és csókokkal hívnak játszani.
|
...Nem tudok írni, csak sírni...
|
Még egy kedves márciust akartam:
ne csak marja megmaradt napjaim!
Mikor még hajlott a föld alattam,
s csak én szálltam a naptár lapjain –
|