A király, jaj a király,
a vár ura, a király 
minden tette fáj.

Ó, kegyes nap köszöntött ím rám –
csillant fel az udvari bolond
máskor fénytelen tekintete.
„Éljen április elseje!

Köszöntelek Április
Tavasz szép leánya
Virágba öltöztél
Mennyasszonyi ruhába

Írom a sorokat hófehér papírra,
Mint mikor bódult és szent áhítattal
A pap kehelyből miseborát kiissza,
A gonosz világ egy pillanatra meghal.

Ma búcsúzik a március –
ül a vén idő vonatán.
Ibolyaszín szemmel pillog,
szomorúfűz hajjal villog.

A hold vallomása (ballada)

Felhőfátyolt ölt fel a Hold, sejtelmesen csillog,
maszatosan dereng, vibrál, sötétségbe színt lop.
Komótosan bandukolva éj peremét járja,
finom kelme, csillagsereg selymének uszálya.

Mikor a hét teve
Elindult oázist keresni
Nem köszöntötte
Nem várta senki!
Pedig átkeltek tengeren
Szép nagy óceánon

Reggel van. Megint mentő érkezett, 
fél óra alatt már a harmadik.
Még várakozhatunk egy darabig,
a légkör is nagyon feszélyezett.

Tarka réten, zöld mezőben,
Sétáltam én az erdőben,
Megláttam egy vén, odvas fát,
S megpillantottam egy csodát.
Kíváncsi vagy kicsi kincsem,
Mi az, amit felfedeztem?

   Szabadíts meg a kicsinyes irigységtől, a sápadt ünnepektől, a Káin lelkületű testvértől, a hátulról leszúrni készülő barát tőrétől, az áruló szövetségestől, a mára kifakult egykori vörösöktől, a hitetlentől, az ájtatoskodó szemforgatótól, a hedonista gyönyörhabzsolótól, a közönytől, a gyűlölettől, rosszabbik énemtől, a haragomtól, ha kell, hát önmagamtól.

Áll a kopár hegyszirten, 
oly méltóságteljesen,
szárnyait szétterjesztve 
körbenéz sejtelmesen.

Ül a nyuszi tojásokon
Gondolkodik, vajon rokon
Az a fránya kis tyúkocska,
Ki a tojásokat tojta?

Nem félek tőletek ásító mélységek,
a tiszta víztükörbe belesimulok,
sodródó lényemmel ostromlom az eget,
arcomhoz úsznak a hullámok, lágy habok.

/ Húsvéti gondolatok/

Állok a porban, ember arcomban
sok ember szeme-fénye ég.
Egymást tipró tömegsorsban
közöny hull ránk--ítélhető kép.