Mezei István

Gazdagon is légy
szerény, szegényen őrizd
meg méltóságod.

Elhunyt bátyám emlékére
Gyászolom.

a kevés boldogságot kis örömet
gyászolom azt is ki meg sem született

lustaságom és léha hanyagságom
a ki nem mondott szót néma sorokat
a rosszat amit kiejtettem számon
tátogva ahogy parton a halak
telünk minden élőt lassan behavaz
elfojtja bennünk a feltörő zenét
nem ébreszti fel azt libbenő tavasz
a fagyott földben pár porladó emlék

a meg nem élt életet is gyászolom
a lehetőséget esélyt elvesztettem
csúszunk lefelé rozoga szánokon
a semmire lelünk lenn a gödörben
és gyászolom az el nem sírt könnyeket
melyek míg élünk marnak mint a savak
tékozlók vagyunk mi gyenge emberek
rabjai lettünk önző gondjainknak

itató vályúm zsenge szalmaalmom
emberi meleget mely körüllenget
jó anyánk mosolyát még most is látom
gazdag volt asztalunk dúsan terített
mik voltunk egykor és most mivé lettünk 
a test erő fény mint omlik romokká
önnön lényegünket keresi  lelkünk
de mindhiába ha halál lehel rá

gyászollak mint véremet testvéremet
mindennek felett győz a szeretet.  2018. febr. 22.