V elem történt
A kkor tájban,
R ímet fogtam,
G yalult fában,
A kkor én még,

Nyuszi ül a fűben, jázminbokor alján, 
a kis Gyuszit várja húsvét vasárnapján.
 

Azt mondták
"Proletár " költő vagy!
Annak tituláltak
Skatulyába zártak
Csak úgy magyaráztak

Él köztünk egy nemzetőr
Úgy hívják, hogy Dömötör
Nyolcvanöt lesz nemsoká
A csömöri nemzetőr

Akinek néha toll is van kezében,
írhat körmönfontan keményen,
vagy fogalmazhat szerényen,
hogy senkit meg ne sértsen.

Az idő bennünk: kés a vajban –
legyetek erősek, ha baj van!

Parasztkocsma már ősöreg
benn pár szomjazni vágyó,
majd betért ide a nyáj őrzője
emberi beszédre hírekre áhító.

Itt várok ismét Rád
Ahonnan a vonat sem halad tovább
A hatalmas erdő szélén szakadékok közt
Erre mókus és madarak mozdulnak csupán.

Az ablakodból kitekintve, pókhálót lehalászom
Óriás fák közt sárgarigók járnak
Párkányod alatt bordó-kék és sárga-fehér kis virágaid nyílnak
Mindenfelé illatos ibolyák kéklenek és fehérlenek körbe.

Virágvasárnap van
Nyílik száz virág
Názáreti Jézus gondolok Rád!
Pálma ággal ment a nép eléd

Áprilisi ragyogás bontogat rügyeket,
Virágba borulnak mind a kertek.
Gyümölcsfákon méhek zümmögnek,
Édes illat száll fel, és éled az élet.

Egy borongós novemberi nap volt,
Ami úgy telt, ahogy mindig szokott.
Anyám még az istállóban dalolt;
Ám az este egy új csodát hozott.

Anyám azt mondta: pogány vagy fiam,
s ez fáj nekem, mert hitem gúnyolod.
Anyám, az én szívem is úgy dobog:
egy ütemre élünk mindannyian.

Megjelölöm azt a pincét
ajtajára oly jeleket írok,
tagadjátok meg a fagyot
szerelemről bórról szóljatok.

Ó én szegény hazám!
Már megint nehéz súlyok
Húzzák vállaid !

Emeld fel a fejed!
Szent István népe
Hazámnak,
Kárpát-medencének

Úgy állnak ott árván e megkopott falak,
Mint ki már rég halott, vagy tán halni készül.
Száz esztendő súlyát nyögik az ég alatt,
Nagy mogorván, mélán, minden könnye nélkül.

Az áprilisi földbe mélyre elásom
haragom, bánatom, kicsorbult fegyverem,
letisztítom rút, csatakos csatabárdom,
csak béke jöhet tovább az úton velem.

Ki vagyok? Senki!
Nyalogatom sebem,
elmorzsolok egy könnyet
megfáradt szememen.